Amikor „CIVILKEDÜNK”, TUDATOT FORMÁLUNK.
Két formája van ennek.
Az ún. FACE-to-FACE-es projektekkel számügyileg kis körben követjük el ezt.
Itt az előny a SZEMÉLYES HATÁS, hátrány a picike célcsoport és a szélesebb társadalomra való elenyésző hatás.
A tudatformálás másik formája: a MÉDIA-PROJEKTEK. Ilyen a miénk is.
Itt százszoros, ezerszeres elérésekkel számolhatunk a FACE-to-FACE-es projektekhez képest. Ez az előny - hátrány viszont a személyes interaktivitás hiánya.
Ugyanakkor EGYIK A MÁSIK NÉLKÜL NEM LÉTEZIK.
Médiahatást is csak akkor érhetünk el, „ha van mit média-hatni.”
A probléma az, hogy a FACE-to-FACE-es projekteknek a társadalom- és társadalmi-tudatformáló hatása ELENYÉSZŐ - MÉDIAHATÁS nélkül.
Az erre fordított energia, pénz DÖNTŐ RÉSZE elveszik a társadalom számára, ha nem társul hozzá MÉDIAHATÁS.
Ez pedig ostoba + pazarló dolog – AMIN VÁLTOZTATNI KELL.
Ezt csináljuk mi a civil szférában - nem éppen sokadmagunkkal.
Ennek a változtatásnak egy kiválóan eltalált eszköze a civil videómegosztó, mint civil-videóbázis.
Ennek a cselekménye. amikor az interneten megtalálhatóvá, elérhetővé tesszük, propagáljuk stb. a civil szervezetek „információ-emóció bombáit”, a civil videókat.
Ami PÁLYÁZATILAG alapvető ebből: hogy a körte nem mérhető az almával (és viszont).
A mienk egy társadalmi-tudatformáló médiahatást célzó projekt, és ekként kell tekinteni rá, nem pedig a FACE-to-FACE-es projektek ismérvei alapján.